2010. május 1., szombat, 19 óra
Zene: GioachinoRossini, Librettó: Giovanni Schmidt
Műsoridő: 4 óra 19 perc – 2 szünettel

Armida: Renée Fleming, Rinaldo: Lawrence Brownlee, Goffredo: Bruce Ford, Gernando: José Manuel Zapata, Carlo: Barry Banks, Ubaldo: Kobie van Rensburg
Közreműködik a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa, vezényel: Riccardo Frizza
Rendező: Mary Zimmerman

Cselekmény:

I. felvonás: Nem messze Jeruzsálemtől, a csatatéren Goffredo, a magas rangú hadúr és más nemes lovagok az elesett Dudone utódjának megválasztására készülnek, amikor megjelenik Armida, a nemes hölgy. A zokogó asszonyt nagy kíséret követi Idraotéval, az álruhába öltözött előkelőséggel egyetemben. Armida könyörög, hogy adjanak neki tíz katonát, akik segítségével megmenekülhet Idraotétól, aki elbitorolta Damaszkusz trónját, és az életére tör. Ármánykodásával a boszorkányos szépség valójában el akarja csalni a legerősebb harcosokat a csatamezőről, többek között Rinaldot, aki egyszer már kicsúszott a kezei közül. Kis tanácskozás után Goffrido megígéri Armidának, hogy küld számára tíz katonát, de előbb megválasztják Dudone utódját, aki majd a harcosok személyét kijelöli. Amikor Goffredo elmegy, a lovagok megválasztják Rinaldot - Gernardo bánatára, aki számított a pozícióra Armida és Rinaldo találkoznak, és az igéző szépség lángra lobbantja a férfi szívét. Gernardo meglátja őket, és provokálja Rinaldot, aki párbajban megöli. Rinaldo elmenekül Goffredo haragja elől. Követi Armidát, aki így végül hatalmába keríti a férfit.

II. felvonás: Helyszín egy félelmetes erdő. Astarotte és a démonok feljönnek a pokolból és felajánlják szolgálataikat Armidának. Rinaldot és a katonákat elbűvölik a csodák, amelyeket Armida varázsol elébük: egyetlen fejbólintásával az erdőben törpék, kupidók és nimfák járják táncukat. Az egyik katonát elcsábítja egy nimfa. Rinaldo Armida mellett ül a tánc alatt.

III. felvonás: Az erdőben. A lovagok szent missziót indítanak Rinaldo megmentésére. Egy aranypálcával menekülésre késztetik a nimfákat, hogy közelebb kerüljenek társaikhoz. A sűrűben rejtőzve hallják Armida és Rinaldo szerelmes szavait. Amikor Armida távozik, előjönnek rejtekükből és rávezetik Rinaldot, milyen megalázó helyzetbe került a szép boszorkány fogságában. A férfi elszégyelli magát és elhatározza, hogy visszatér a harcmezőre. Goffredo már korábban megígérte, hogy megkegyelmez neki. Armida egy vízparton utoléri a három menekülő harcost, ám a katonák minden erejükkel próbálják Rinaldot visszatartani a varázslattól. A férfit büszkesége és becsülete megakadályozza abban, hogy újra elcsábuljon. Követi bajtársait és magára hagyja az ájult Armidát. Amikor magához tér, önváddal telten Armida keservesen sírni kezd, ám bosszúvágya felülkerekedik: felül a sárkányok vontatta kocsijára és lángok között elviharzik a bosszú útját választva.

Az 1817-ben keletkezett operában Renée Fleming hat tenor társaságában énekel. A művet a rendező, Mary Zimmerman „eltemetett gyöngyszemnek, igazi kincsesládának” nevezte, amely „elbűvölően megalkotott, és fantasztikus látványelemeket tartalmaz”.